Bolti fizetések, és a krossz bukósisakok

Eladóként sok mindent tapasztalok a boltokban. Néha mókás dolgokat, néha pedig elkeseredett arcokat is. Nem lehet minden tökéletes, és a mai világban már a megélhetés is igen csak nehéz dolog.

A munkahelyem

Az egyik barátnőmnek van egy ABC- je nála dolgozom. Kis falusi bolt, nem túl nagy, de minden van, ami kell. Mivel már évek óta csinálják, így sok mindenkit ismernek már a faluban, hogy milyen, ki hogyan áll anyagilag, mit vesz meg, vagy éppen mikor nincsen pénz.

Sokszor katasztrofális a helyzet némely családoknál. Látni, amikor valaki a pénzét számolgatja, és nézi, hogy épp aznap mi az amit meg kel venni, mi az amire telik. Sokan vannak abban a helyzetben, hogy napról napra élnek. A tavaszi nyári időszak kicsit kedvezőbb, mert akkor sokan el tudnak menni egy kis napszámba dolgozni, és akkor azért kicsivel több a pénz is.

Persze nem csak azt látni, hogy mikor mit vásárolnak az emberek, sausage-157091_640hanem azt is, hogy mit. Tudni lehet, hogy mikor van fogyóban a pénz, mert akkor már kevesebb dolog kerül a kosárba. Hónap elején még látok felvágottat, igaz abból sem a drágát, hanem a párizsit, vagy a kenőmájast, még tejet is, de hónap vége felé már csak a kenyér az, ami fontos. Krumplit sokszor látok, hiszen abból sok mindent lehet készíteni, és egy kis hagymával azért már lehet egy ételt készíteni. Nem egyszerű, és sajnálom ezeket az embereket. Segíteni nem nagyon tud az ember, mert nem tudsz mindenkinek!

A barátnőmék annyit megtesznek, mivel már ismerik a falusiakat, hogy aki dolgos, és rendes ember, annak adnak hitelt. Persze ez nagyon kevés ember, és itt sem sörre, és borra kell nekik, hanem ennivalóra.

Azért vannak jó dolgok is

Szerencsére nem csak rossz dolgok történnek a boltban, hanem néha jók is, és persze vannak vicces helyzetek is. Volt már arra is példa, hogy az egyik falu béli öregnek az unokája szaladt le kenyérért. De persze nem ismerhetjük mindenkinek a rokonát, így nem tudtuk, hogy ki az. A kasszához érve derült ki, hogy ott hagyta a pénzt az asztalon, nála pedig nem volt tárca. Már mindent megígért, még azt is, hogy a krossz bukósisakok közül amik nála voltak itt hagy egyet talonba. Csak had vigye el, amit kell, mert addig fogják piszkálni érte, amíg él.

Miután idegennek nincs hitel, ez alap szabály, viszont mókás volt, és tényleg ott hagyott egy sisakot, így elvihette a kenyeret, tejet, és pár apróságot. Ha nem jött volna vissza, a sisak amúgy is fedezte volna, még használtan is a költségeket.

Azért akarva akaratlanul sokszor kerül az ember olyan helyzetbe, amire nem is lehet felkészülni. Hiszen arra, hogy bevásárolsz, és nincs nálad pénz fel lehet készülni? Az ember nem játssza le a fejében, hiszen azt gondolja, hogy vele soha nem történhet ez meg. Aztán amikor mégis, akkor igen csak kellemetlen a helyzet.

A másik ilyen, amit nagyon nem szeretek, szerencsére nálunk nincs is, az a kasszánál lévő csipogók. Már pár alkalommal jártam úgy, hogy besípolt. Ilyenkor persze minden szem rád szegeződik azzal a nézéssel, hogy te loptál. Irtó kellemetlen tud lenni a dolog. Szerencsére falun ilyen nincsen, igaz nehezebb is kiszűrni a zsebeseket, de talán itt más, hiszen családiasak vagyunk, az idegenekre pedig figyelünk.