Romantika egy kiforrott kapcsolatban

Ti gondoltátok volna, hogy egy nő és férfi közt létrejött szerelmi kapcsolat alkalmas arra, hogy egy nagybevásárlást képesek legyenek együtt végrehajtani, mindenféle probléma nélkül? Mert nekem ilyen álmaimban sem fordult elő korábban, egészen addig, amíg meg nem történt velem. Addig-addig nyúztam ugyanis a páromat, amíg be nem adta a derekát, hogy elkísérjen vásárolni. Van egy számomra kedves biobolt, amit nagy előszeretettel keresek fel, csak az a bajom, hogy alapjáraton utálok vásárolni, nincs türelmem hozzá, ezért még ha listát is írok, néha lemarad egy-két dolog a nagy kapkodásaim közepette. Ezért, ha fontosnak tartom, hogy mindent sikerüljön beszerezni, akkor vagy elhívok magammal valakit, aki felügyeli szeleburdiságomat, vagy pedig elküldök magam helyett valakit.

Most azonban ragaszkodtam ahhoz, hogy mindenképpen együtt hajtsuk végre ezt a lehetetlen küldetést, már csak azért is, mert az utóbbi időben nagyon kevés időt tudtunk együtt tölteni, hogy már ez is tartalmas közös programnak ígérkezett számunkra. Főleg amikor rájött, hogy nem messze az általam kijelölt bio-üzlettől található a kedvenc autós boltja. Viszont felajánlott két lehetőséget, melyek közül én választhattam ki a számomra megfelelőt: vagy előbb az autós boltba megyünk körülnézni, vagy pedig amíg én a bio-élelmiszerek tengerében úszkálok, addig ő felderíti, hogy milyen újdonságok érkeztek az elmúlt egy hónapban az autós boltba. Nehéz volt a választás. Próbáltam meggyőzni, hogy előbb szerezzük be a szükséges élelmiszereket, aztán elkísérem az autós boltba, de sajnos átlátott a fondorlatos tervemen, ugyanis egyből meggyanúsított, hogy biztosan azért javasoltam azt, hogy aztán sürgethessem azért, hogy nehogy megromoljanak a vásárolt termékek a szatyrokban. Nem volt alaptalan a gyanúsítgatása, úgy látszik tényleg kiismert engem ez az ember, ugyanis valóban ezért rukkoltam elő ezzel a tervvel.

Sokat gondolkodtam, hogy végül melyik lehetőséget válasszam, de végül csak a boltba érés előtti pillanatban döntöttem el, hogy inkább én is vele tartok, bármennyire is nem köt le az autós bolt, hátha találok valami jó dolgot, vagy legalább a kedvesemet l tudom arról beszélni, hogy mindenféle felesleges dolgot összevásároljon. Plusz ötletforrásnak sem volt utolsó, ugyanis közelgett a párom szülinapja, és egyelőre még semmi ötletem nem volt az ajándékát illetően. Hát az autósboltban szerintem vagy két órát eltöltöttünk, anélkül, hogy bármit is vásároltunk volna. Igazándiból mindenünk megvolt éppen, ami kellhet onnan, csak hát a párom imádja azt a légkört, és szerintem kétszer ennyi időt is eltöltött volna ott, ha én nem vagyok vele. Az viszont hatalmas pozitívum volt, hogy jelzett egy-két dolgot illetően, hogy mi az, amit akkor éppen megvett volna, ha lett volna felesleges pénze. Szeretem az ilyen jelzéseket, mert tudja, hogy nem vagyok az ajándékozás nagy mestere, és azt már megfigyeltem, ha valamit így ír le, hogy jó lenne, de nem szükséges, az egy finom változata a „vedd meg nekem ajándékba, légyszi”-nek. Szorgosan jegyzeteltem hát a telefonomon található jegyzettömb alkalmazásba, és reménykedtem, hogy nem tűnik fel neki, bár mivel nem ragaszkodik a meglepetéshez, ezért tisztában voltam azzal, hogy ugyanúgy örülne akkor is az ajándéknak, ha előre megmondaná, hogy mit szeretne. Ez a félig álcázás csak az én romantikus lelkemnek jelentett megnyugvást.

Mivel ilyen gyorsan végeztünk az autós boltban, így úgy láttam a legjobbnak, ha én sem húzom az ő idegeit a kis bio-boltomban. Gyorsan összeszedtem, ami kellett, megkértem, hogy tüzetesen ellenőrizze az összeírt listámat és a bevásárlókosár tartalmát, majd felhatalmaztam, hogy egészítse ki még azzal, amivel akarja, vagy amit szerinte kihagytam. Nem a magam dicséretére mondom, de hamarabb végeztünk, mint az autós boltban. Egyszer sem veszekedtünk, sőt annak ellenére, hogy egyikünk sem szeret vásárolni, vagy emberek közt nyomorogni a hétvégén, nagyon is jó hangulatban telt ez a délelőtt. Remélem nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ilyen nyugalommal teli programban volt részünk.